Kritika a New Stories: The Blood will Change your Life blogról

Sziasztok!

Elnézést szeretnék kérni a késedelmes kritikáért, csak sajnos a természet megakadályozta, hogy ez hamarabb kikerüljön - egyrészt kicsit lebetegedtem, másrészt pedig a bennem rejlő lustaság -.

Nos hát akkor csapjunk is bele a lecsóba:

Cím: A cím szerintem találó, tökéletesen megfogja a történet lényegét.

Téma: Nos, a téma maga megvalósul a műben, de ha valaki nem túl járatos az irodalomban, esetlegesen nem a "pszicho-romantika" rajongója, nem biztos, hogy egyből rájönne, mivel az író leírásai eléggé különválasztják a két műfajt és nem igazán olvad egybe a kettő a történetszálban, hanem csak külön-külön érvényesülnek az első részben. A történet előrehaladásával már kezd egyre jobban egybeolvadni a két műfaj, a második részben már egész jól keresztezi a szerző. A harmadik részben határozottan megkezdődik a két műfaj összeolvadása és a negyedik fejezetre már egész jól sikerül a kettőnek az egyszerre történő használata. Elérve viszont az ötödik fejezethez kicsit elgondolkoztam. Ebbe a fejezetben már nem mondanám, hogy "pszicho-romantikáról" beszélünk, a témája ennek a fejezetnek eléggé elüt a kiinduló pontunktól. A hatodik fejezetet is elolvasva biztosan kijelenthetem, hogy jelenleg a történet teljesen kicsúszott a "pszicho-romantika" témából és enyhén az erotika határait súrolva halad tovább, ami szerintem nem egy túl jó pont.

Felépítés: A tagoltságot határozottan hiányolom az egészből. A párbeszédek külön vannak választva a leíró jellegű szövegektől, addig rendben van, bár ez sem mindegyik résznél valósul meg, viszont bekezdéseket megint csak nagyon hiányolom mindenhol. 

A második fejezetben rengeteg párbeszéd egybecsúszik, nagyon trehány lett annak a tagolása, határozottan javítani kéne, mert nem hiszem, hogy direkt lett így kialakítva, hanem félrenyomhatott valamit az író.

A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fejezettől kezdve már mondhatom azt, hogy a történet tagolva van és az író egyre jobban halad a bekezdések használatával.

Cselekmény: Az első fejezetben maga a történet két szálon fut, amit a kedves író két részre szépen felbontott, bár az elosztást teljesen nem értettem, mivel a történet elejét a lány, míg a történet végét már a fiú szemszögéből mesélte. Én logikusabbnak tartottam volna, ha legalább mind a kettővel elmeséli az egészet, esetleg csak az egyik szemszöggel futtatja végig az eseményszált. Valamint túl gyorsnak találom a cselekményeket, egyszerűen teljesen ellentmond a valóságnak, és sajnos nem a jó értelemben. Nagyon el lett sietve az egész, lassabban feldolgozva és kicsit részletesebb eseményleírásokkal sokkal élvezhetőbb lenne, mert maga, amit leír, az szerintem jó is lenne kidolgozva.

A következő, azaz második részben is két szálon fut a cselekmény, viszont itt már érthetőbb és jobb is az elosztás, sokkal inkább segített megragadni a figyelmemet, bár a két főszereplő kapcsolatát akkor is gyorsnak érzem, viszont érezhetően lelassultak a cselekmények - nem tudom, hogy a kedves író direkt, avagy csak véletlenül penderítette ilyenre, viszont meg kell érte dicsérnem, sokkal jobb lett, mint az előző -, ami sokkal élvezhetőbbé teszi az egészet.

A harmadik részt olvasgatva már kezdem úgy érezni, hogy engem is magával ragad a történet. A lassú haladás sajnos nem folytatódott, még mindig kicsit gyorsnak érzem az egészet, viszont a nézőpontok itt is jól oszlanak el, kiegészítve egymást és felcsigázva az olvasót. A cselekmény immáron teljesen kezd összeolvadni és érthetővé válni az olvasó számára.

Nos, a negyedik fejezethez érve már a lassulási folyamat a végéhez ért és a cselekményszál elérte azt a pontot, ahol az időelosztás már tökéletes - jó lenne ha ez így is maradna -. A cselekmény pedig nekem nagyon tetszik, meglepő fordulatok és egyre jobban kidolgozottabbak.

Elértem az ötödik fejezethez, ami őszintén szólva meglepett. Elég nagy fordulatot vett az egész, ami tetszik, de hirtelennek és egy kicsit nem is ide illőnek érzem, de maga a cselekmény jó, viszont szerintem ezt akár össze is lehetett volna kapcsolni az előző fejezettel, úgy talán nagyobb hatást kelthetett volna az olvasóban, mint így külön.

A hatodik fejezet, az a bűvös hatos, ami bennem hatalmas csalódást keltett. A cselekmény szál teljesen lefutott arról a vonalról, amit eddig követett és egy erotikus regény kezdőlapjaihoz merném hasonlítani. Valahogy egyáltalán nem illik az eddigiekhez, persze ezen biztosan változtatna, ha el tudnám olvasni a folytatást, de egyenlőre nem írhatok mást, de hogy pozitívumot is írhassak még, a cselekmény lehet, hogy teljesen eltért az eddigiektől, viszont nagyon érdekes és a legtöbb olvasó figyelmét felkeltheti, mivel mindenki továbbképzelheti az egészet, ami csak még kíváncsibbá teszi az oldal követőit.

Nézőpont: Az első részben furcsának találom a nézőpontváltást, enyhén érthetetlenné teszi számomra a történetet, viszont a második részben az elosztások már mondhatni tökéletesek. A harmadik részben a nézőpontok megint csak tökéletesen passzolnak, de már nem csak a történethez, hanem egymáshoz is. Eddig annyira nem volt tiszta a párhuzam a kettő között, de most már értelmezhetőbb. Én így a harmadik fejezethez még beraktam volna egy nézőpontot Liunak is, szerintem még izgalmasabbá tette volna, de ez már csak egy teljesen személyes vélemény. A negyedik, ötödik és hatodik fejezetben szintén nagyon jók az elosztások, tökéletesen passzolnak a történethez és egymáshoz is.

Stílus: Enyhén nyersnek és egyszerűnek érzem az író beszédstílusát a történetben, amit nem igazán lehetne arra fogni, hogy "pszicho-romantika", viszont a fejezetek előrehaladtával mintha javulni látszana a dolog. A negyedik fejezethez érve már mondhatni hihetetlen változás megy végbe. Az író megfogalmazásai és mondatai sokkal kerekebbek és egészek, mint az eddigi fejezetekben, bár ez a változás, már a harmadik fejezetben is megfigyelhető, viszont a drasztikus előrelépés itt figyelhető meg leginkább. Az írónak még mindig van mit javítani, ezt ne felejtsük el, főleg a párbeszédekre kellene odafigyelni, valamint a mondatok közötti logikai kapcsolatra, a visszautalásokra, és ez egészen a hatodik fejezetig átolvasva igaz.

Leírás: Az elején még nagyon keveselltem a leíró részeket, viszont a történet előrehaladtával már egyre jobban megformálódott az egész és a leírások már nagyjából tökéletes arányban váltogatják egymást a párbeszédekkel, valamint az első fejezettől nézve az írónak sokat fejlődött a megfogalmazása és a szókincse.

Szereplők: Az első részben a karakterekről nemigen sikerül bármit is megtudni, talán egyedül a lány főszereplőről tudhatunk meg pár dolgot, viszont a többi karakterről az olvasónak fogalma sem lehet, hogy miképpen kerülhetett oda, vagy ki az egyáltalán, ami sajnos nem a megfelelő rejtélyes jelzőt akasztja rá, hanem inkább magára a történetre a furcsa szót.

A második részben már valamivel érthetőbbek a szereplők, hiszen az előző fejezetből már van elképzelésünk a karakterekről, de a szereplők közül Clementine az, akinek a jelleme mintha nem tudna megfelelni a "romantika" jelzőnek, sokkal inkább a "pszichonak", míg Jeff jelleme mindkettőnek tökéletesen megfelel. A mellékszereplők már az első fejezetben is valahogy olyan semmilyennek tűnnek. Nem mondom, nem kell kitűnniük, de valami "élet" szerintem kellene, hogy kerüljön beléjük, valamint a kapcsolati viszonyokat sem ártana tisztázni, hiszen azokról náluk még nagyon szó sem esett, és én hiányolom is.

A harmadik résztől kezdve mind a két karakter eléggé megváltozik, de Clementine-nál figyelhető meg ez legjobban, mivel az ő jelleme az, ami annyira nem passzolt eddig a történet stílusához, így ez egy ismételt plusz pont a szerző javára.

A negyedik fejezet végére a lány személyisége határozottan sokat fejlődik, kezd közeledni Jeff kiforrott karakteréhez. Amit ennél a fejezetnél szeretnék megemlíteni, az az, hogy a megjelenő gonosz és jó ének, valamint maga a karakter és a benső lény között lévő kapcsolatra majd figyeljen oda az író, a megszólításokat kicsit furcsálltam, mintha nem is váltott volna "lelket" Jeffre, mert nem teljesen érezhető, hogy Jeff jelleme jelenne meg a jó énben.

Az ötödik fejezet a karakterek szemszögéből nagyszerűre sikeredett. Végre színre lépett és "életet" kapott egy mellékszereplő, aki mondhatni maga a bábjátékos. Ez nagyon is tetszik, nagyon jól sikeredett a karakter szemszögéből.

A hatodik fejezet a karakterek szemszögéből most nekem enyhén csalódás, mivel Clementine eddig felépített jelleme szinte most porba hullt. Viszont a felbukkanó idegen már több reményt kecsegtethet, persze ennek a sikere vagy bukása a következő fejezeten áll, vagy bukik.

Mondanivaló: Hát, erről nem nagyon lehetne mit írni.

Összegzés: Igaz, a történet még nem ért a végéhez, de eddig nagyon izgalmasnak ígérkezik, az író nagy fejlődést mutatott a fejezetek során grammatikai szempontból, viszont még sokat is kell fejlődnie! A történetszál nagyon is jóra sikeredett, izgalmas és magával ragadó, én már kíváncsian várom a végét, viszont a megfogalmazásokon még dolgoznia kell, hogy tényleg, teljesen magával ragadó legyen a történet. Viszont a téma engem nagyon magával ragadott!

Design: Magának az oldalnak a stílusa nekem személy szerint eléggé tetszik - bár megjegyzem halkan, párszor megijedtem, mikor csak a kockás hátteret töltötte be, hogy mégis mi történt a gépemmel, de aztán betöltött, így a riadalom hamar elmúlt -. Viszont egy valami engem nagyon zavar, még hozzá az a kis like, meg tweet, meg g+1-es ablakocska, ami a szövegből egy nagyon kis darabot kitakar, valamint annyira elüt magától az oldal stílusától, hogy az egészről elvonja az ember figyelmét. Szerintem ez nagyon beleront a képbe, nem tudom lehetne-e tenni ellene, de ha lehet, akkor az én szerény, személy szerinti véleményem az, hogy azt el kellene onnét tüntetni, persze ezt a blogíróra bízom. A zene nagyon jó ötlet volt, valamint a dalok, amiket választott az író, szintén nagyon illenek a történethez.

Még egyszer elnézést szeretnék kérni a késedelmes megírásért, valamint ha nagyon sértőre sikeredett volna a kritika!